2012. március 25., vasárnap

Történetem:

Legenda szól olyan emberekről, kik az emberi képességek határait túlfeszítve küzdenek a természetfeletti lények ellen. De eme legendák között is a leghíresebb a vámpírvadászokról szóló legenda. Ezek az emberek csecsemő koruk óta arra lettek tanítva, hogy hogyan öljék meg a vámpírokat. Ez a feladat vagy önként vállalható volt, vagy örökség gyanánt szált utódról-utódra. Rettenthetetlen, vérszomjas és félelmetes harcosokat képeztek az egykor még édes kis csecsemőkből. Senki sem tudta hol található a főhadiszállásuk. Egy kastély, mely kívülről rideg és rémisztő, benne pedig olyan gyermekek laknak, kik a kastély belsejénél is ridegebb külsővel rendelkeznek. Ez a hely a Vámpír Vadász Akadémia. Minden kiválasztott csecsemőt megpecsételnek egy tetoválással a jobb csuklójukon, hogy soha ne feledjék el hogy honnan jöttek és hogy milyen ügyért harcolnak. Még kiskorukban kiölnek minden érzést harcosok szívéből. Ők maguk is lelketlen szörnyegetek lesznek, akár csaka vámpírok. Én magam is itt nőttem fel, és soha nem gondoltam volna, hogy egy vámpírcsaládot fogok védelmezni, akár az életem árán is. És mégis. Apám, nagyapám, dédapám, ükapám, és még sorolhatnám hány száz éves hagyomány a Vest családnál az, hogy legidősebb gyerek vámpírvadásszá lesz. És pont én fogom megszegni a szent esküt, mely minden vadász köt. De megtettem. Életem története szól a küzdelemről, véres csatákról, legendákról, hősökről, a család szeretetéről, és a mindent elsöprő végzetes szerelemről. Ez a én LEGENDÁM!